Jelige: IDŐSPIRÁL

Beküldte: admin, 2012-02-07 22:56:17  | Címkék:

SZÁGULDÁS AZ EMLÉKEZÉSEK IDŐSPIRÁLJÁN…

„Hová lettek a családi ereklyék”[1],
a hitetlenségnek martalékai között,
miként a fénysugár a sötétbe beragyog,
élet jött a földre, közénk ide le.

S amint játszik a szivárvány,
fény csillan, az életünk is tova száll,
idő és térnek szárnyain elvágtat,
emlékké válik, a régmúltból integet.

Megnyugvást keresve az éj sötétjében,
lágy érzést a végtelennek vonzásában,
fényt lát az alagút végén, mely hívogatja,
csillagok között száguld a lélek már.

Lejátszódik gyorsul a múlt s jelen,
gyönyörű és szép élet, események,
fájdalom, könny, és szenvedések,
pillanat töredéke volt, s elmúlik minden.

Idő és tér is megszűnik, száguld gyorsul,
az égben lebegők fény csarnoka várja,
s test ruhát levetve a lélek is kiszabadul,
Isten közelébe, a végtelenben szárnyal.

Hol vannak már a be nem tartott ígéretek,
a meg sem hallgatott tanácsok, kérések,
a hitetlenség, és az okozott szenvedések,
s végül a vég eljött, majd lezárult minden.

Az itt maradt élők, emlékezünk e majd,
ha elszállnak felettünk az évek, tévedések,
akkor kap e észbe a lélek, és a halandó,
amikor a vég időspirálja közelg, s lepereg.

Minden múló pillanat, elszalasztott alkalom,
hiábavaló tettek, vagy bűneink halmaza,
szeretet és jótétemények, a hit, mely megtart,
kezdet és vég, sorsunk, életünk ítéletévé lett.

Kallódnak a fény lelkek mint a gondolat,
minden alkatrészük kvantumjaiban,
a szeretet is már fény részecskévé válik,
majd visszatér az eredethez, Istenhez.

S amint az élet és a lélek tovaszáll,
száguldva az emlékezés időspirálján,
az anyag már átalakult, a végtelenben jár,
„szellemképüket az utódok őrzik.”[2]

 

[1] Kálnoky László: A kegyelet oltárán
[2] Kálnoky László: A kegyelet oltárán