Hirdetés
Pályázatok » Kálnoky László 100
Bejegyzések a következő címkével: 'zs'
Jelige: Zsoltár a kegyeletnek
Zsoltár a kegyeletnek
„Hová lettek a családi ereklyék”[1]?
Por-magányba szenderült gondolatok,
karácsony-csüggedt csillagszórók közt
mosolygó megkopott díszek?
Jelige: Zsuzska
Illanó múlt
„Hová lettek a családi ereklyék”[1]?
Megbarnult képek, őrzik a szépet,
csúnyák és vének, mégis emlékek.
Szemek, melyekben kihunyt a meleg fény.
Jelige: Zsuzsanna
Karácsonyfadíszek
„Hová lettek a családi ereklyék”[1]? Kéretlenül és váratlanul tolakszik e verssor az elmémbe. A szőnyegen ülök, a lecsupaszított karácsonyfa alatt, a díszeket rakosgatom a nagy kartondobozba. Azon gondolkodom, a karácsonyfadíszek, már amelyek túlélik az ünnepet, egy idő után ereklyékké válnak. Van köztük olyan, amely végigkísérte az én gyermekkoromat, majd a lányaimét is. Néma szemtanúi letűnt ünnepeknek.
Jelige: zsírpapír
A fésű egyszer, háromszor
1
„Hová lettek a családi ereklyék”[1],
átláthatóvá tette mind a kor,
akár a röntgen madame Chauchat testét,
ne lepje vétek, leplező szigor.
Elég a por a csukható nyugágyon,
a vitrinajtón maradt ujjnyomat,
a bacilusok közt táncoló álom,
hogy utolér egy repkedő vonat.
Elég, ha minden reggel újraindul
a röpképet leíró szorgalom,
a portörlőrongy felkérdez latinból,
a tollsöprű meg diktál, borzalom.
Röpködnek mind, itt vannak, táncikálnak,
a fésű hozzá jó lesz muzsikának.
Jelige: Zsalugáter
A szülői ház látogatása
„Hová lettek
a családi ereklyék”[1]?
Mert a szépen fésült kerted
mélyén maradt plédek
kiégették az alatta lévő füvet
(mint az egymás utáni nemzedékek).
