Bejegyzések a következő címkével: 'ö'


Jelige: összeesettakuglóf

Beküldte: admin, 2012-02-07 22:44:25 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

Mikor

"Hová lettek a családi ereklyék"[2]? És a Chanel rúzst sem találja. Eltűnhettek a hurcolkodásnál. Ez az a hosszú piros lámpa, több mint három perc, Noémi szájfényt vesz elő, a gyűrűsujjával keni szét, most költözött ide, még tanulja a lámpákat.
Balra néz, a kertkapun túl sziklakert, fényes izzósorból álló szánt húzó szarvas kapaszkodik fel, reggel ez a ledszarvas még durvább, pláne februárban. Jobbra néz, múlt héten kinyílt az aranyeső, majd azonnal el is fagyott. Hosszú ez a tél.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Oszirozsa

Beküldte: admin, 2012-01-31 19:45:22 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

Padlás

„Hová lettek a családi ereklyék”[1],
elrúgott sarkú selyem báli topán,
százfelé repedt fényes üveggolyók,
dédanyámtól kapott álmos lencsibabám?

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Old Black Joe

Beküldte: admin, 2012-01-14 21:52:42 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

Fogyatkozó élet halvány emlékei

„Hová lettek a családi ereklyék”[1]?
Kutya legyek, ha tudom, hogy van tovább…
Pedig egyszer, régen, fújtam minden sorát -
akkor új volt, hallatlan, botrányos;
ettől zengett folyvást a felbolydult nagyváros:
„Na,de még ilyet!Hát ez a Kálnoky!
Honnan volt mersze ilyesmit ontani
tollából?
Magától!
S bár elhessegették a berzenkedő szavak,
azért még titkon a fejekben ott maradt:
ízlelgették, forgatták,
fejcsóválva korholták
a művet.
De tűnek
előbb lelsz nyomára szénakazlak mélyén,
s előbb ád füst helyett főnszelet a kémény,
mint hogy egy vers csak addig éljen,
amíg a kritika élteti.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: otthon

Beküldte: admin, 2012-01-03 19:36:41 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

A sorompónál

„Hová lettek a családi ereklyék”[1] hová tűnt a gyerekkor, hová lettek a barátok? Ha Parajd felől érkezel, és jössz tovább az úton, van egy elhagyott bakterház. Nincs ajtaja, se ablaka. Csak egy rom. Vakolata hullik, tetején becsorog az eső. Nagyon vigasztalan látvány lenne, ha nem éppen Hargita megye határán állna az a bakterház. De ott áll a határon, és bizony lelassít ott minden hazatérő autó. Némelyik megáll. Az utasok kiszállnak, és emlékeznek. Régi szép időkre emlékeznek, régi szép időkre, amelyek elmúltak örökre. Pedig tévednek ám. Azok az idők nem múltak el. Megvannak. Ott élnek sok ezer ember szívében.

0 comments | A teljes bejegyzés