Bejegyzések a következő címkével: 'f'


Jelige: füri

Beküldte: admin, 2012-01-31 19:22:17 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

Patrónus

„Hová lettek a családi ereklyék”[1], amiket még a nagymama csomagolt be újságpapírokba, és rejtett el a háború idején?
Ott álltam a padlásfeljáróban és tanácstalanul méregettem azt a rengeteg lomot, amit már a dédnagyapám idejében is gyűjtögettünk, mondván, hogy „majd jó lesz még valamire”, ám tekintetem valami máson is megakadt. A hajópadlón, amint azt csíkokra szelte a tetőréseken keresztül betörekvő fény.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: fehér rózsa

Beküldte: admin, 2012-01-29 19:52:11 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

Vandálok

„Hová lettek a családi ereklyék”[1] 
A tálak, az ékszerek és a színes lepkék?
A lepkék, melyeket nagyapánk oly gondosan őrzött,
miket éveken át útjai során gyűjtött.
A tálak, mik egykor ebéddel voltak teli,
s mikben reggel már tálalva volt a reggeli.
És az ezüstök, aranyak? Mondd hova lettek?
Nagyanyánk ékszerei merre, hova tűntek?
A rubinkővel díszített arany fülbevaló;
s a gyémántköves gyűrű, mely csak a nagyinak volt jó?

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: flower1983

Beküldte: admin, 2012-01-23 21:46:54 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

Hová lettek?

„Hová lettek a családi ereklyék”[1] 
hová lettek a tárgyak, az emlékek?
„Hová lettek a családi ereklyék”[1],
a múltból a jövőbe mentett képek?

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: fenyocinke

Beküldte: admin, 2012-01-23 20:18:18 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

Őrizd és óvd patinájukat

„Hová lettek a családi ereklyék”[1]
az otthon csendje, a bölcső melege,
a dal, a tánc, a móka, nevetés,
elhallgatott a lélek örömmadara benne?

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: famult

Beküldte: admin, 2012-01-22 18:07:36 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

Hervadás

„Hová lettek a családi ereklyék”[1],
hol a fa, mely a kertünkre hányta
árnyait?
Melyre búcsút csókolt anyám, ha
hervadása többet nem lengette fölénk
szárnyait.

Vörös levelei úgy hulltak, mint
most hullik belém emlékként
a múlt:
jaj, nyíló szirmai tavasszal végig
gurultak arcomon, és szemem bele
fúlt

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Fehér, nagyszoba

Beküldte: admin, 2012-01-22 14:18:00 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

Fehér, nagyszoba

„Hová lettek a családi ereklyék”[1], a díjak. Nagyanyámtól örököltem a szobát, egész ház járt hozzá, leginkább a szobát választottam. A padlón repedések, besüllyedt az ablak felőli oldal, hová süllyedt be, nem tudja, leülök az ablak alá, a parkettára, nyugodt pillanatok, egyikünk sem tudja, miért. Hová lettek. Ez a nagyszoba, fehérfalú, sarokhajtásaiban pókhálóktól szürkés, víztolulások nyomai, szomorú-e a tönkrement belső. Reggel nyolc óra, bejövök, kint tűz a nap, nyár van, két hónapja halt meg Julianna, így hívták a nagyanyámat, azt mondta, mindig a nevén hívjam, ne érezze magát öregnek, attól csak még inkább elsorvad az ember vére, pang, ő élni akart. Kilencvenkét éves volt, csúnya, eltört a lába, azért halt meg, mindig azt mondogatta pedig, csak a lába ne törjön el, akar még táncolni, ő élni akart, táncolni. Hatvanhárom éves korában került el a társulattól, becsülték, nem volt kiemelkedő tehetség, de szeretett. Négy éves voltam, teát hoztam neki a kerti asztalhoz, angyalom, a kamillatea nagyon jó nekem, akkor iszom, ha süt a nap, legyen minden sárga, a kamillatea segített neki az emlékek színezésében. Különben elég szürkén látta a világot. Letettem az asztalra, miatta nem teszek se cukrot se citromot a teába, hiszen a tea tisztán jó bogaram, a bor tisztán jó, micsoda esték voltak azok a barátnőkkel este tizenegy órakor a színház után, néha egy-egy férfi, na csak kísérni, nem úgy mint ma, hat éves voltam, amikor ezt mondta, hogy a bugyiig meg sem állnak. Megváltozott a világ. Nem volt kiemelkedő tehetség, de élettel táncolt és sokáig rúzsozta a száját. Nagyapával eléggé élvezték az együttléteket ahhoz, hogy sokáig csinálják, ez sosem volt titok. Néha átkopogtak a szomszédok, persze ezt csak később hallottam, ő mesélte el, a teraszon, tizenkilenc éves voltam, én pislogtam, ő kacagott, akkor döntöttem el, milyen szép negyvenhét évig szenvedéllyel szeretkezni, én is így akarok, közben a cukrozatlan kamillatea. Miután meghalt, fürdővizet készítettem, szórtam a kamillavirágfejeket, szomorú-e ha elfoszlanak a vízben. Levetkőztem, néztem magam a tükörben, a mellem ilyen meg ilyen, ide kéne még egy kicsi, leengedtem a hajam, egy olajos vattakoronggal letöröltem az utcát az arcomról, néztem a tükörben a szemem ereit, nem látszanak, minden rendben van. Nyújtsd ki a nyelved, angyalom, nem lepedékes, minden rendben van, esti rutin. Rég érdekelt már a szőrzetem, nem érek rá, állok a lakásom közepén a kád mellett, falak nélkül. Falak. A kád szélére ültem, fehér, közepesen nagy, hideg porcelán, kisméretű lakásom közepén, nincsenek falak, látszik az egyedüllét, mehetnék bármerre, vágyaim mégis a falak, szemben az ablak, arra gőzölgött a forró víz, ültem valameddig, néztem a vizet, bele néztem. Bőrre simul a kamillás víz, magamat kielégíteni szép lenne, heti gyakorlat, unaloműzés, régen voltam tizenkilenc éves. Nézem a mennyezetet, sehol egy pókháló, rendszeresen takarítok, nem vagyok feleség, szerető, nem vagyok anya, dolgozom. A meghívásokat nem fogadom el, lusta vagyok szőrteleníteni. A virágfejek ráragadnak a bőrömre, negyvenhét év szenvedélyes szeretkezés. Az asztalhoz vittem a kamillateát, a csészealjat már nem kérte, bár rendszeresen tisztázta, hogy fiatal korában anélkül fel sem emelte. Mellé ültem, nem tűnt nagynak, kicsit öregnek, a száját néztem, húrján a meggyszínű rúzs átfutott, néha barack, azt mondta, a rúzs a nő kedvétől függ, ezt tartani kell életünk végéig, kedvek és rúzsok változását, így marad meg a nőiség. A parazsat meg kell piszkálni, gyullad úgy, könnyen, ne felejtsd el, angyalom. Nem volt különösen tehetséges, de önmagát táncolta, talán ezért. Ülök a padló süllyedt részén, nincs semmit itt, fehérek a falak, nagyanyám akarta, hogy olyan legyen, mint a próbaterem, élete vége felé sokat hallucinált, igen szomorú ez, mindenki így mondta, én örültem neki, újra fiatal volt. Én szeretnék, ő sosem szeretett megöregedni. Ült a teraszon, halvány rúzs remegő kis száján, nyál a sarokban, nézett az almafára, a házban tartott táncmulatságokról beszélt, hol van a gyöngysorom, mindig akkor húztam fel, apád nagyon szerette, nem szólok, nagyapám most apám, én anyám vagyok, felveszem a szerepet, csillog a szeme, erre gondolok a kádban. Köhögni kezdek a kamillától, csak pár perc telt el, egy órának tűnik, nincs több emlékem a nagyanyámról, miért nincs, most a nagyanyámra kell gondolnom, meghalt, így illik. Akik meghalnak… „szellemképüket az utódok őrzik.”[2]

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: franny

Beküldte: admin, 2012-01-21 16:01:35 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

Nem tűnik fel?

- „Hová lettek a családi ereklyék”[1]? Anyaaa, nem mondod, hogy mindent kidobtál?

- Nem mindent… Ami értékes volt, azokat apránként eladogattam. Szerinted mégis miből fizettem a két lakásfelújítást, az egyetemeiteket, az albérleteiteket és nem mellesleg a számlákat meg a kaját?

- Nem tudom. Nem mondtad, hogy abból, én meg nem gondoltam bele… Akkor nem is kellett volna az a lakás. Vagy legalábbis jó lett volna úgy lepukkanva, és felújítottam volna apránként…

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Filmhíradó

Beküldte: admin, 2012-01-21 15:40:45 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

Időbarázda

„Hová lettek a családi ereklyék”[1]
kapkodó kéz söpörte be vadul,
vagy akár üdvözült félmosollyal
mindegyiket, a szemetes vödörbe?

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Freya

Beküldte: admin, 2012-01-15 19:27:30 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

A családi ereklyék

„Hová lettek a családi ereklyék”[1]?
Ezt kérdezte mindenki a családomban. Engem nem érdekelt. Volt valami hideg gúny, kérkedés azokban a tárgyakban. A smaragd gyűrűben, a gyémánt nyakékben és az ezüst cigarettatartóban. Gyermekkoromban mutatták meg nekem egyszer. Gyönyörűek voltak, mégsem tetszettek. Nem illettek egyszerű családomhoz. Már nagyon rég a család birtokában voltak és nemzedékről nemzedékre szálltak. A forradalom azonban felborította a hagyományt. Apámnak nem kellett bevonulni katonának, de a lelkiismerete nem hagyta nyugodni. Anyám már nem élt, így csak hárman maradtunk otthon, testvérek. Szerencsére az öcsém még túl fiatal volt, hogy ő is elhagyjon minket, húgom, még nála is ifjabb. Legidősebb lévén, nekem kellett vigyázni a kisebb testvéreimre. Apám mielőtt elment azt mondta, elrejti az értékeinket, nehogy a fosztogatók elrabolják. Nem mondta el, hová tette őket. Nem is kérdeztük. Csak lenne már vége ennek a háborúnak! Ez aggasztott igazán. Nem az ereklyék sorsa.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Freyja

Beküldte: admin, 2012-01-10 18:59:24 | 0 Hozzászólások  | Címkék:

Ajándék

„Hová lettek a családi ereklyék”[1]  Elődeink szeretettel átitatott emlékei. Üzenet értékűek, nekünk,utódoknak. Rajtunk áll,hogy használjuk fel ezt az örökséget,melyet őseink hagytak ránk. Megőrizzük-e ,s képesek leszünk –e átadni majd gyermekeinknek?

0 comments | A teljes bejegyzés