Pályázatok » Kálnoky László 100
„Hová lettek a családi ereklyék”[1]? – kérdezte Lili türelmetlenül. – Azt tudom, hogy abban a faragott fa ládikában tároljuk őket, csak azt nem tudom, hova lett eltéve maga a ládika a kandalló tetejéről.
- Mindent felvittünk a padlásra, amikor kitakarítottuk a házat. Miért keresed annyira azt a dobozt?
- Nem a dobozt keresem apa, hanem azt a medált, amit a nagyitól kaptam, mielőtt elment. Azt szeretném viselni az esküvőmön.
- Szeretnéd, hogy segítsek neked?
- Köszi, de nem. Egyedül akarom megtalálni – mondta hanyagul Lili és felsétált a lépcsőn.
„Hová lettek a családi ereklyék”[1]?
Kacér asszonyok ajkáról a festék,
Mellük lenyomata a lepedőről,
Hol a szemérmet elnyomta az ösztön?
„Hová lettek a családi ereklyék”[1], féltve őrzött tárgyak, titkos zálogok, anyákról lányokra, apákról fiúkra szálló családi tradíciók, dokumentumai a múltnak, megőrzőik emlékeinek, melyeket megtépázott az idő és a történelem és melyek, ha nem vigyázunk rájuk teljesen, eltűnnek, megsemmisülnek.
„Hová lettek a családi ereklyék”[1]? – kérdezte Ernő a lánytól, kissé gondterhelten. Persze ezt Angéla sem tudhatta, hiszen még nem ismerte a férfi családját.
Ernő néhány napja érkezett, mégis sok barátra talált már. Az utána érkezőket is hamar megszerette, itt szokatlanul kedves volt mindenki.
Az első néhány nap nézelődéssel, a hely és a többiek megismerésével telt. Pihentek a felhő-puha ágyakon, koktélokat ittak, beszélgettek és különféle társasjátékokat játszottak. De már csak néhány nap volt hátra, és munkába kellett állnia. Angélát osztották be mellé, hogy segítse őt az átállás nehézségeiben, feleljen esetlegesen felmerülő kérdéseire, és egyáltalán, megmutasson mindent, ami az új munkakör betöltéséhez szükséges lehet.
„Hová lettek a családi ereklyék”[1]
hol van nagyapám lelkiismerete?
Hova a csudába tehették
Mi őseink életének verete?
„Hová lettek a családi ereklyék”[1]
Hová lettek a közösségek féltve őrzött emlékei?
Kérdezzétek meg a falvak idős lakóit, a hagyományok tisztelőit! Ők még tudják.
„Hová lettek a családi ereklyék”[1],
a kamrapolcon lógó kötelek, szíjak
és madzagok, ott lógtak a mázsa fölött,
csak fel kellett nyúlni, és az alkalmassal
bekötözni a zsákot, a száját szorosra fogni,
körültekerni két-háromszor, s amikor tartja –
a száját –, hurokra kötni a kócot, aztán csomóra,
különben kibomlik.
„Hová lettek a családi ereklyék”[1],
a csésze alján megmaradt
zaccos erős fekete,
és a bögre lenyomata a Blikken?
Hová lettek a zajos reggelek,
a girhes macska nyávogása?
Az egér cincogása és a zárba tört
kulcsokkal való kínlódás nyűge?
Már nem eszünk anya finom
kalácsából karácsonykor és
nem apa díszíti a fenyőfát
szenteste előtti nyájas délután.
A fodrász nem vág idióta frufrut,
és nem néznek csitrinek, ha cigit veszek
a sarki abc-ben, vagy ha sört iszogatok
valamelyik büdös kocsmában.
„Hová lettek a családi ereklyék”[1],
A nagyszüleink által rég megélt mesék.
Megfakultak, mint a fiókba zárt képek,
Vagy eltűntek, elragadták az évek?