Jelige: VE88

Beküldte: admin, 2012-12-04 21:39:27  | Címkék: v

Lenyeltem

Érzem, ahogy keserű kávém átmossa a torkom.
Asztalok émelygő ragacsától borzadok éppen,
míg hideg ujjaimon számlálom: századik ez már.
Gördülnek lefelé a kimondott mondatok, álmos
gyomromban  forrnak libasorban mind a lenyeltek.
Izmaimat, kávé, ernyeszd egy perc erejéig,
nincsen pumpa, mi enyhíthetne ilyen dugulást már.
Annyira görcsöl bennem minden hátrahagyott szó.
Megmerevedve csak ezt a savanykás ízt veszem észre
elhasználtra rovátkázott arcokra tapadva.
Szétfröcskölve, külön blokkból vizslatjuk a többit,
félénken szemezünk sablonra szabott alakokkal,
rejtve szemünket, mert mindenki olyan zseniális.
Átlátszóra varázsló ködmönkénkben a válasz.
Jó pár tegnappal bélelt puha télikabátunk
szűrt melegét kint hagytuk, amíg idebent vacogunk csak.
Gyűrött újság kávéfoltos lapja helyett
fémszín laptopok engednek tartalmat agyunkba.
Bár színültig üres minden, félünk a hiánytól.