Pályázatok » Második New York
Bejegyzések a következő címkével: 'p'
Jelige: Pipacs
Rekviem az elmúlás zálogaként
Sára csak nyolc éves volt, de tudta mit akar az élettől, mindig jól lakottan lefeküdni és úgy ébredni, hogy frissen sült kenyér várja az asztalon. Nem mondhatni, hogy gazdagságra vágyott, hogy is vágyhatott volna, egy még csak elemibe járó kisleány? Habár Sára kicsit több volt, mint kortársai. Ő valaki szeretett volna lenni.
Azon a napon nem a szokásos úton indult haza. Ismeretlen helyeken járt, míg el nem zárta előlel az utat egy csupa ablak épület. Lehet, hogy múzeum? De itt az emberek vidáman jártak ki, be, kezükben papírral, nyomukban keserű dohány és kávé illatával. Nem!, gondolta, ott az emberek komoly arcot vágnak, mint azok, aki valami borzasztóan fontos de felesleges dolgon dolgoznak.
Jelige: Phoenix
Az első
Klára leszállt a buszról. Még sosem érezte magát ennyire slamposnak, szegénynek és vidékinek. Egyik sem volt igaz rá, de a fővároshoz képest szülővárosa egy kietlen tanyának, szülei fizetése alamizsnának, kosztümje pedig vászonzsáknak tűnt.
A nyomasztó érzés mit sem változott, mikor belépett a kávéházba. Sosem járt még olyan helyen, ahol egyenruhába öltözött kiszolgálók sétáltak fel-alá lesve a vendégek minden óhaját.
-Jó napot, Mészáros Úrat keresem – lépett az egyik pincérhez.
- Az idősebbet vagy az ifjabbat? – kérdezte a középkorú hölgy kimérten, tanult eleganciával.
-Ketten vannak? – Egyre kínosabban érezte magát. – Attilát…
-Apát vagy fiát? – A lány tanácstalanságát látva a nő türelmetlen lett. - Milyen ügyben?
-Sebestyén Klára vagyok…
-Te jó ég! Kövessen!
Jelige: Perle7
Hűlt helyén
Legalább szakadna a hó. De sehol semmi lágyság, az ég szürkén és keményen fekszik a Dunára. Alig várta, hogy a hídon átérjen, és beforduljon balra az első sarkon. A következő utcában már várta hatszögletű arcával az épület. Jólesett a meleg, ahogy belépett az ajtón, a négy részre osztott tér szabálytalansága, benne a kandeláberek sárga fénye, és ahogy a pincér karján fehér kendővel elé siet, míg egy másik a kabátját lesegíti róla és a fogasra teszi. Ebédidő volt. Kedvenc asztalánál nem ült senki, az csak kétszemélyes, ritkán foglalták le maguknak a csapatban érkező üzletemberek. A kisasztal a vitrinben volt, közvetlenül az utcafronton, a szerelmes pároknak is túl nyilvános volt a hely, neki éppen megfelelt. Belátta innen az egész teret. A kávéház megtelt. Pincérek párosával hordják kis piros lábaskában a húslevest, bográcsban a gulyást, békebeli tányérokban a magyar specialitásnak számító főzelékeket. A karzaton egy cigányprímás zenél. Bő fél órával előbb ért ide.
Jelige: PADUK
Elfelejtett
Ingertelen, megfáradt emberek
Régmúlt ízek, szagok, érzetek
Elfelejtett kávéházak kora
Megszületett a kávéautomata
Megváltozott igények sora
Ne fáradj, ne gondolj többre soha
Mert gombnyomásra
Kielégít a kávéautomata
Körülálljuk kézen fogva
Búg, prüszköl a masina
Műtejével táplál minket
A gondoskodó kávéautomata
