Pályázatok » Második New York
Bejegyzések a következő címkével: 'lájkverseny'
Jelige: Captain Morgan
Változnak az idők
Újra arcomba fröcsköltem a hideg vizet. Vártam, hogy lehűtsön, megnyugtasson, elmúljon a kezem remegése. A Kávéház mosdójának tükre egy kétségbeesett alakot mutatott. A szívem dobolt, a halántékom lüktetett, a gyomrom vadul háborgott. Lámpalázam van! Pánikolok!
Júlia lépett mögém, végigsimította a hátam és gyengéden masszírozni kezdte a tarkóm.
-Ne izgulj! Már bent vagyunk, kifelé jön a móka része! – Sss…- tette ujját a számra. – Itt vagyok, együtt csináljuk. Emlékezz! Ismételd a jelmondatunk!
Hallgattam rá, közben mélyeket sóhajtottam.
Jelige: Vacska
Nem mondtam
A kávéját a mellemre önti.
A kávé persze forró, de egy szó se hagyja el a számat. Nem is lehetne nekem olyat.
Mari egy ronggyal dörzsölgeti a ruhám, hiába, le kell cserélni a köpenyt. Fentről látom, milyen zsíros a haja, ő az egyetlen, aki így ki mer menni a vendégtérbe, ezer éve itt van, neki nem szólnak miatta. Dörzsöli a foltot, közben a vendéget szidja, az ég rogyna rájuk, hát mindent lehet ezeknek, biztos nem érzett az soha ilyen fájdalmat, jányom, megmártanám egyszer a kopasztóvízben, ne félj, csak nézne, mint a vett malac.
Jelige: Csillámpóni
Velence
Irén hatvanháromszor keverte meg a kapucsínóját, mire barátnőitől szóhoz jutott és végre bejelenthette a nagy hírt.
– Képzeljétek, Bélával holnap Velencébe megyünk. Ott ünnepeljük a huszadik házassági évfordulónkat, és csak annyi kikötése volt, hogy meg akarja nézni a meccset. Én dönthetem el, hogy mit csinálunk és hová megyünk.
A barátnők irigykedtek, néhány évvel ezelőtt még együtt határozták el, hogy Velencét mindenképpen látniuk kell. Irén már látta maga előtt, ahogyan egy romantikus kávézóban kevergeti a méltán híres olasz kapucsínóját, amelynek állítólag olyan kemény a habja, hogy a kockacukor csak lassan, fokozatosan merül el benne.
– Mit fogtok csinálni? – kérdezte az egyik barátnő két falat francia krémes között.
Jelige: Rongyoskifli
Sarokház
A súlyos drapériák színéből jósolni lehetett volna. Feketék voltak és vörösek, a széleken vékony, arany cirádákkal. A minta az asztalokon és a székeken is folytatódott, a piték tetején ujjnyi vastagon ült meg a lekvár. Hajnalban apám már a kávéautomata előtt állt, összehúzott szemmel figyelte a szemközti sarokház ablakait. Huszonnyolc ásító feketeség. Az áru késett. Müller úr piszkos kötényére húzott kabátban, termetes alumínium tárolókban szállított. Minden másnap, tortát csak külön rendelésre. Csokoládét, dobosat, eszterházyt. A márványkalács darabokban morzsált, a bambik és minyonok fakó halmokban álltak a hűtőpultban. Kevés fogyott belőlük, így ezekből én is ehettem. Müller úr gyakran kísérletezett, saját recepttel dolgozott. A vágyott pohárkrémeknek enyhe mellékízük lett, megrendelői lassan kikoptak mellőle. Csak apám kávéháza és még néhány cukrászda maradt. Talán megszokásból.
A bejárat melletti szalonban hétvégenként Békési bácsi játszott a zongorán. Legtöbbször örökzöldeket. Aprópénzért. Az apróra zsugorodott kávénénikék lassan ingatták fejüket az ismerős dallamokra. Apám szerint ők tartottak minket életben és bizonyára Müller urat is. Hosszú évek óta.
Jelige: Szigfrid
A Kávéház
-Szia, anya! Csak azért hívlak… Igen, megint eltévedtem. Nem tehetek róla, még a térképet is megnéztem, mielőtt elindultam! Fogalmam sincs, hol vagyok, sehol egy tábla… Várj, itt van valami! Kávéház… Mondom, hogy Kávéház! De én nem szórakozom…
Sóhajtva rakom el a telefonomat. Miért nem lehet elhinni, hogy Kávéház a kávéház neve? Hülye név, de legalább könnyű megjegyezni.
Mikor belépek az ajtón, egy csengő csilingel halkan felettem. A pultban nincs senki, úgyhogy van időm körülnézni. Nagyon takaros kis hely kerek asztalokkal, hangulatos lámpákkal, izgalmas félhomállyal, és rengeteg képpel a falakon. Egyetlen asztalnál ülnek, négy férfi. Gondolom jó messze lehetek a belvárostól, azért ilyen üres az egész. Remek.
-Kisasszony, nem ül ide hozzánk?
Mind a négyen felém fordultak. Ajjaj, ebből még gond lehet…
Jelige: Körforgás69
Nem analóg többé
Otthon oly más. A toll, papír, a sercegés, a félhomály,
szavakra szó és sorra sor kerül lazán, ha néha fáj
a délelőtt, az est vagy éj, beburkol némi képzelet,
melegség; karja átölel egy új adventi képzetet.
Hisz angyalhad ha útrakel,a nyirkos város felderül,
ajtóra díszt, asztalra fényt adó adventi kör feszül.
Jelige: tücsök79
Papírdarázs
Valójában törökösen szeretem a kávét, vagy whiskyvel. De a legtöbbször csak egy egyszerű lattét iszom, ezt a leggyorsabb elkészíteni. Kávéházba úgysem a kávé, hanem a társaság miatt jár az ember.
A belvárosban egymást érik a kávéházak. Van elegáns, csillogó, aranyfüstös, bőrhuzatos, havannaszagú, a békeidők drága luxusával hivalkodó, és van futurisztikus, űrkorszak-retro, csupa króm és műanyag, meg csupaszon villogó, színes körték és transz-zene. Van hétköznapi, bejáratott, a használatban itt-ott kopott, mint egy kényelmes cipő, és van eldugott, lepukkant, sötét és aránytalanul drága, ahol az összecsukható asztalok mellé repedt műanyag székeket állítanak, ha valaki véletlenül betéved. Szinte mindet kipróbáltam már. Minden ajtón bejáratos vagyok, előre integet, mosolyogva-bólogatva köszön a barista, vagy éppen én kapom az egyetlen ép széket. Fair trade, biokávé, helyben pörkölve, az asztal mellett darálva, szín, illat, íz jóformán megfizethetetlen kombinációja, csak nekem, a megbecsült vendégnek. Vagy másodszor lefőzött, keserű-savanyú, barna víz, a zacc roszog a fogam alatt. Mindegy. Kávéházba az ember a társaság miatt, mondtam már.
Jelige: KACSA
Technikai ok
Nem találta az esőkabátját. Az ablakon kinézve nem látszott, hogy esett, de mivel mindenki esernyővel mászkált, de legalábbis kapucniban, ezért esnie kellett. Azonban, amit nem látunk a saját szemünkkel az nincs, de legalábbis bizonytalan, hogy van-e, így hirtelen nem is lett olyan fontos a kabát. Ami fontos volt, az a kalapács, de az megvolt. Laza volt a feje, lötyögős, de a célnak megfelelt. Egy szög. Kész luxus hozzá egy egész kalapács. Az utcán kevesen voltak, ha esik, az emberek a szokásosnál is lejjebb szegezik a tekintetük, és meggyorsítják lépteiket. Adalberttel sem volt másképp, a földet nézve, hosszú léptekkel szlalomozott a pocsolyák között kalapáccsal a kezében. A küldetését ment bevégezni, de igaziból máshol járt.
Jelige: zero
A felső polc
Az aktuális problémákkal kezdték, Irénnel, ahogy mindig. A nő nem értette, vagy nagyon is, hogy Jakab nem csapodárságból foglalkozik más nőkkel, hanem tudományos kísérletet folytat. Hiszen író volna, ez jár neki, akárcsak a bárpultnál a felső sor végigivása. Irén ezt másképp látta.
Az ablak mellett ültek, kiváló kilátással a térre, de csak fekete kabátokat láttak. Az éppen lezajló események szemlélőinek a hátát. Jakab megrendelte a szokásos vörösborát, majd beírt pár szót a jegyzetfüzetébe.
- Így van ez - mondta rezignáltan, mintha kommentálná saját firkálását -, erre a kinti balhéra is csak annyit mondott: végre. De nem érzi a valódi jelentőségét.
Jelige: Monyók
Hiába
–Good morning, jó napot! –Így köszön nekem a frakkba vagy konfekció öltönybe, vagy miféle szolga-maskarába öltözött borotvált arcú bohóc. Ez valahogy a nyelvünkbe kódolt különbség, nekünk már nap van, nekik még reggel. És valahogy a good is hihetőbb.
Én egy viszláttal sarkon is fordulnék, na de azért illedelmesen válaszolok, jóhogynem csókolom. A pincér amolyan finom lenézéssel bánik velem, mintha bepúderozná az arcomat, hogy pofont adjon. Amúgy pénzem (csak forint) van, de az nem kifogás.
