Pályázatok » Édesanya
Rágom a cigarettámat.
Nem találom a gyufát,
vagy csak nincs a kezem ügyében.
Azt a kicsi nőt nem tudom
kiverni a fejemből.
Azt a terhét szomorúan cipelő
éppen kinyílt virágot.
Te vagy a kenyér,
ha nincs már mit ennem,
Te vagy a remény,
ha nincs kihez mennem.
Te vagy a tető,
ha odakint zuhog,
Te vagy a kendő,
ha a vér kibugyog.
Olyan vagy te nekem
mint méhnek a virág,
éjben lámpavilág.
Édesanyám, szeretlek!
Álmodom, s milyen csendes a pasaréti villasor.
Hallgatom, a fenyőágon jégcsapcsengő, mint dalol..
Vastag hóteher borítja a tetőt, és az ereszt.
Templomtornyon riadtan felnyikordul a vaskereszt.
Újra érzem, azt a különös gyógyszertárillatod...
Sírodon aranybetű. Én állok, és az itt hagyott
Árva üresség feldobog bennem. Kevereg álmom.
Izzadt párnámba fúrom fejem, hátha megtalálom,
Ahol rám vársz, s a gyermekkorom kézen fogva veled.
Csipkés porcelán tányéron citromos tortaszelet...
De, mért torzul el arcod, szemed bambán hová mered?
Az orvos szól:"Asszonyom, az ön anyja nagyon beteg!"