Hirdetés
Pályázatok » Édesanya
Bejegyzések a következő címkével: 'h'
Jelige: három királyfi
Anyatej
Szívem vérével
táplálom kis tested…
Szívem véréből
buzgó élet gerjed:
Harsog vívódik, már világra zendül,
– s bár kínzón fáj gerincem,
mégis hordom szentül –
néha döccenősen,
száz rögön keresztül,
hogy végre megszülessen
és emberré lehessen!
Még hasamban lubickol,
s kinn már csordul az Éden:
feszült fájdalommal jelzi küldetésem.
Mellem nehéz tömlő,
alig merek inni, hogy csökkentsem súlyát,
s könnyebben vihessem
a méhemmel bélelt duzzadozó pólyát…
Jelige: hesperus
AZ ANYÁHOZ
Fehér tó közepén fekszel,
kezed csendet markol,
nem tudod, mennyi idő telt el,
ébren vagy még, vagy már alszol?
Nagyon fáj – kiáltanál,
de az érzés elnyomja hangodat.
Ágyadnál maga az Élet áll,
s megérinti domború hasadat.
Jelige: hársfavirág
Anyák napján
Fiókban rejtett fontos semmiségek,
amit keresnék, épp azt nem találom,
a többi meg várhat sorára, várjon
a lom között, míg végül odaérek,
s felfedezem, - a kincset így szokás-,
a feledés hímporát lefejtem
örömmel: Nahát! De rég kerestem!
A doboz alján félvak csillogás…
Jelige: havasklara
Havas Klára: 2020 karácsonya
Ez a nap édesnagyanyám századik születésnapja. Nem teszem hozzá, hogy lenne, ha élne, mert hiába temettük el negyven éve, ő él. Él a szívemben, a lelkemben, a mindennapjaimban.
Eszembe jut, milyen furcsa kapcsolat fűzte a 100-as számhoz. A kedvence volt. Szólásaiban, közmondásaiban is gyakran használta:
„- Nem adnám 100 forintért, ha tudnám…! Ha 100 évig élek sem fogom megérteni…”
Egyszer, amikor kislánykoromban kézimunkázni tanított, sehogy sem sikerült a keresztöltés.
„- Kalára te! Bakrókákat öltögetsz? Mit szól, aki 100 év múlva a kezébe veszi, milyen munkát végeztél?”
Ha néha elővettük a halál, az elmúlás gondolatát, mindig azt mondta:
„- Ha a századik születésnapom lesz, gyere ki a temetőbe, és hozzál tíz szál virágot. Mindegyik másmilyen legyen. Jelezzék az élet tíz-tíz esztendejét, amit testileg, vagy lélekben veled töltöttem, amióta megszülettem. Megteszed-e?”
Megtettem. Itt állok a sírjánál. Szakad a hó, üres a temető, az utca. Karácsony délutánja van. Állok dideregve, kékülő szájjal, kezemben azzal a tíz szál selyemvirággal, amit a télikabátom árán vettem.
Jelige: Holdviola
Anya
Boldog vagyok, ha látom
a jó anyám kacagni.
Szemeim szikráiban
orcáját megfürödni.
Boldogságom felébred,
mikor karjába ölel.
Elbújhatok kebelén,
az ő szívéhez közel.
