Hirdetés
Pályázatok » Édesanya
Bejegyzések a következő címkével: 'gy'
Jelige: gyk
Hajnalig
Lelkemet mértem oldaladban,
lettem valamivé magadban,
láttam, hogy átrepültél a bánaton,
arcodon az izzó fájdalom
kasztként éget a homlokodba,
s magad fürdött meg magadba,
s a szenvedésen túli fényben
ragyogott két szemed, s
az éjben izzott a jó, mit
körbefontál szárnyaiddal
a falra vetve, mint tiszta
ruhát kiteregetve, és suttogott
imád hajnalig, míg ágyad
lucsokban forrt veled egybe,
s abból is csak fehér madár
kelt kikeletre, s reppent fel,
fényesen suhogva, libbent
a hasadó hajnalokba, s
gondosan illatozó reggelbe
ivódva te lettél elénk hajítva,
mint Fehérlófiának anyja,
ettük el erőd és életed
mi gyermekek, kikért
magadra vetted a sorsod,
ki magad minden órán kioltod,
s öltözöl napkeletté,
hófehér tollruhába marva,
a gyötrelmet odatapasztva,
s úgy repülsz magasra el,
hogy suhogásodból oldódjunk
magunk, hűsöljön arcunk,
oldódjon bajunk,
s mire a kakas
hármat kukorékol,
reggelre visszaöltözöl
kék blúzba, szürkébe,
másba -, a világ mit
sem tud -, pedig, hogy
hisz a föltámadásba,
s bár arcodba mártva
az átváltozás minden
rezzenése bele lett vágva,
csak az látott halhatatlant,
ki látott téged
az éjszakában sírni,
s repülni fel lucsokból
hófehéren, bukdácsolni
át az égen, és véresen
elgyötörve haza érni,
mire a hajnal meghasad,
s az asztalra tenni
reggelit, teát,
vasalt ruhát és tervet,
s a biztatást, hogy
azzal induljon el három
gyermek,
s haza is érjen, "Isten úgy"
- hát így maradtál meg
nékem - időtlen
fehér madár képében,
s mikor lelkemet mértem,
oldalad fájásától lettem
valamivé, általad,
mert láttam,
hogy él a lélek a halálban,
s hogy támad fel
az ki nem halott,
ki fehér madárrá változott.
Jelige: gyongyviraglany
eszköz;
Göbös karjaikkal akaszkodnak
az éjszakák a nappalok inaiba
Testünk kőkölönc testemnek
Hő nyargal
fejen törzsön hogy
nyirokká jegesüljön
Önszülte priznicben
vonaglunk felpikkelyesedten
míg a vértől pihegő
közös húrt
nem pattintja a teremtő
kéz varázsmozdulata
Jelige: Gyermeklanc
A piaci mosoly
Két sárga félgömb és körülötte fehérré váló hártya rotyogott a serpenyőmben. Sistergő hang és berregő szagelszívó törte meg a panelok előtti közlekedés monoton hangját. Már barnult a tojások alja, szeretem odakapatni, úgy ropogósabb. Nyílt az ajtó, Anyu betoppant. Két nagy szatyrot cipelt, belőle zöld szárak fityegtek ki. Vett medvehagymát! Talán most már tényleg itt a tavasz!
Jelige: gyermeki szemmel
Az én anyám
Anyám … egy kicsi lány, szaladt a széllel,
Felnevetett bátran, a félelmetes éjben,
Kergette az álmot, meg akart felelni,
Csak igaz emberré akart ő is cseperedni,
S mire arcát elérte a hajnal,
Felnőtté vált, újult öntudattal.
