Pályázatok » Édesanya
Körülnézett, az utca néptelen volt.
Csak egy szalmakalapos férfit látott, amint fehér atlétatrikóban, a kiürített kukát próbálta bevonszolni távolabb a kapu alá. Végül ő is eltűnt.
Ahogy a hajnal lassan felette az éjszakát, egyszerre aludtak ki a kandeláberek. A szürke házfalak között szinte világított a fehér homlokzat. Ebben a derengésben lépkedett, hol lassabban, hol elszánt igyekezettel közeledett a cél felé.
Lassan ébredek a tudatomra. Olyan mintha lent lennék valami feneketlen kút mélyén és fokozatosan egyre feljebb és feljebb másznék, még nem látok semmit, de érzem már az odafent varázsát, a mindent átjáró levegő bódító illatát. De ez csak egy megfoghatatlan érzés, amelyhez nem kapcsolódik semmi valós. Az érzékszerveim most még nem fognak semmilyen külső jelet, csak a legbensőm támadt fel, a lelkem keresi a kiutat.