Pályázatok » Édesanya
Eljön a május első vasárnapja
Mikor e szó „ÉDESANYA”
Fontosabb mindennél e világon
Mert ez az „ANYÁK NAPJA”!
E napon ünnepeljük őket
A kedves, aranyos, törékeny nőket
Kiknek megadatott a kitüntetés
A keserves, fájdalmas szülés.
Anna és Papus a kandallónál ültek. A tűz sejtelmesen lobogott, megvilágítva Anna arcán ezernyi kérdést, mely élete 8 évében összegyűlt gyermeki lelkében. Papus 6 éve készült erre a napra, mióta leánya eltávozott közülük Anna születése után 2 évvel. Minden porcikájában, s szívében is érezte a pillanat jelentőségét. Unokájára nézett és tudta, itt az idő.
Beléptem az üres lakásba, ahol már senki nem ült a televízió előtt, hogy az esti sorozatokat nézze, már nem kuporogott senki sem a számítógép előtt, hogy értetlen kérdésekkel bombázzon, hogy mit és hogyan kell használni, valamint már egy árva lélek sem járkált fel-alá, hogy reklamáljon az ott hagyott mosatlanokért, a szétrámolt ruhákért, vagy, amiért nincs kiszellőztetve.
Anyukám egy zombi
Szeretem őt nagyon
Roncsok között élünk
Madáron és agyon
Anyukám egy zombi
Én meg zombigyerek
Megszid, ha a sírból
Reggel későn kelek
Anyám, képzeld álmodtam,
Sétáltunk egy parkban Májusban,
A pillangók felettünk szálltak,
Anyám, az álmok ugye nem hazudnak?
Mosolyod melege simogatott engem,
A tóban a halak huncutkodtak csendesen.
Mellettünk még sokan sétáltak,
Anyám, az álmok ugye nem hazudnak?
Bárcsak visszamehetnék egy percre az időben,
Mikor még az én Édesanyám ölébe dőltem.
Bárcsak megakadályozhatnám a történteket,
De az évek elszálltak, vissza, nem tekinthetek.
Most felidézem mégis az együtt töltött létet,
Hogy elmeséljem, mi mindent tett az Anyám értem.
*
Köszönöm Neki, hogy megtanított engem hinni!
Jöhetett ború, fájdalom, én bírtam bízni.
Mert Ő átölelt, amikor odalépett hozzám,
S csak ezt súgta nekem: „minden rendbe jön most már”.
Becsapta a kocsi ajtaját és a kormánykerékre hajtotta a fejét. Így is hallja a szemrehányó mondatokat. Miért indul éppen most, amikor otthon olyan nagy szükség lenne a segítségére. Ha ennyi ideig kibírta, hogy ne látogassa meg az anyját, akkor miért kell most felkerekednie, amikor itt az újszülött unoka, meg a sok házimunka, szólt rá az anyósa. Otthon is főleg a papírjaival foglalkozik, késő éjszakáig javítja a szövegeket, hanyagolja a családot, már három fogásos ebéd sincs és még ki is mondja, minek annyi időt pazarolni a főzésre.
Mottó: „Mert minden dolognak az ég alatt van rendelt ideje”
A prédikátor Salamon könyvéből, Gellért Oszkár fordítása
Vannak mesék, fiam, amiket soha nem mondtam el neked.
Elmondom neked, hogy egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Csipkerózsika, aki mély álmát aludta. Annyira mély volt ez az álom, hogy hosszú éveken át nem ébredt fel belőle, és talán még most is örök álmát aludná, ha nem jött volna a Herceg, aki a csókjával felébresztette. Légy te a Herceg, és legyen csókod, álomból ébresztő.
És volt egy kisfiú, aki ki merte mondani: meztelen a király. Kimondta, mert ezt látta. És mert ezt látta, kimondta. Tudd te is kimondani, amit látsz. Ne félj, a kimondott szónak, írásnak, rajznak, bármilyen alkotásnak, ha igaz, ereje van. Kimondhatod bátran, ha hiteles, ha belőled jön, nem bánt a hóhér.
ahogy egy képen látom:
ami látszik csak látszat:
én fogom ölbe Anyámat.
még itt áll, s nedves tenyérrel
szakadást takar kötényén,
szemén viseltes álom.
s ekképpen értem:
Anyám paraszt volt.
kulákbélyegként maradt rá hét hold,
s mint az esőtől szétfeszített rózsa
-- dugott cserépbe parcellázott Dózsa --,
úgy ég arcára láza.
-- hallgat,
beleférgesült a kigyomlálhatatlanságba!
Anyám gépíró lett,
-- tanult szakmája szerint.
szikes puszták fehérsége lapjain,
s idegen magvakként a szavak,
csonthéjaikban belül kocódva,
-- szavait mind szerteszórta.
Mindig könyörög nekünk, olykor sírva,
ahogy istennek szokás,
tegyük boldoggá őt.
Azt hiszi, túl késő aggódni miattunk,
hisz elvesztünk rég.
Néz, figyel minket, gyermekeit.
De mi csak mérgelődünk,
ki mosogatott csobogó meleg vízzel,
ki falta fel a hűtőből az utolsó lekvárt,
amit tőle kaptunk.
Rajta vitatkozunk, mégse halljuk őt.
Jajtalanul vár. Nem figyelünk rá,
boszorkány, boszorkány – – Anya.
Mégis elmond egy áment, és csendesen áll.