Hirdetés
Pályázatok » Édesanya
Bejegyzések a következő címkével: 'b'
Jelige: bezso
Milyen ő?
Milyen volt az édesanyád?
Várt-e, babusgatott-e, sírt-e örömkönnyeket, amikor észrevette, hogy be akarsz kéredzkedni e világ albérlői közé?
Melengette-e akkor tenyerével növekedő hasát, dúdolgatott-e dalocskát remélve, s valahol biztosan tudva, hogy meghallod?
Igyekezett-e körülvenni magát harmóniával, hogy csak szép dolgok jussanak el hozzád abba a biztonságos sötétségbe, amit hónapokig otthonodnak ismertél?
Vigasztalt-e, amikor ez a melegség egycsapásra megszakadt, s egy szűk alagúton keresztül átkerültél a hideg, a zaj, a fény világába, s maradtál ott egy emberöltőre?
Biztatott-e, amikor nem találtad emlőjét, s altatott-e vállán, amikor felijedve éjjel sírtál a biztonság után?
Kacagott-e rajtad, csetlő-botló lépéseiden, savanyú íz kiváltotta fintoraidon, örömsikongatásaidon?
Játszott-e veled százszor, ezerszer is, nem megunva babáid szótlanságát?
Elhitte-e, hogy angyalokat látsz, akik körülvesznek, még ha ő már nem is vette őket észre?
Fogta-e lágyan kezedet, hogy megrajzolja első betűidet azt az érzetet keltve, hogy te írsz, te rajzolsz?
Mesélt-e esténként, álmodon túl súgva a történetet?
Elvitt-e csodás helyekre, repítette-e hintádat az ég felé, fújta-e ételed, mutatta-e meg ujjaidon, hogyan számolj?
Várta, fogadta-e barátaidat, kedveseidet, mint sajátjait, tanulta-e szeretni miattad a neki nem tetszőt, elfogadta-e választásaidat, nézte-e tisztelettel bukásaidat, s örült-e sikereidnek?
Vállalta-e miattad a dicsőséget, de a szégyent is?
Kiállt-e melletted a világ ellenében is, fordította-e el egyszer is a fejét életedtől, megmaradt-e büszkesége, s követelt-e hálát azért, mert felnevelt, vagy pedig észben tartotta, hogy ő akart téged?
Elengedett-e amikor felnőttél, kidobott-e a fészekből, hogy megtanulj repülni, még ha fájdalmasan is?
Könnyes volt-e szeme, amikor látta, hogy végleg eltávolodtál, vagy úgy búcsúzott, ahogy dolga végeztével érez a munkás elégedettséget?
Él-e még ő, veled van-e még?
Láttad-e mostanában, hallasz-e hírt felőle?
S ha elment már, emlékszel-e rá, hogy milyen volt ő, milyen volt az édesanyád?
Jelige: bemaran
Fájó csend
Sokáig kevergette a zavaros fehér kotyvalékot. Remegő kézzel kilötykölt pár cseppet a politúros asztalra, ahogy a szájához emelte a csorba szélű üvegpoharat. Erőltetve, nehézkesen nyelte a keserű és darabos italt. A konyhában eresztett még egy adag vizet a csapból és leöblítette vele az elviselhetetlen utóízt. Visszabotorkált a szerényen berendezett, elhanyagolt szobába. Egy darabig üveges tekintettel bámulta az asztalon heverő üres gyógyszeres fiolákat. Csakhamar ólmos fáradtságot érzett minden egyes porcikájában. Botladozva lerogyott a rekamiéra, amely panaszosan megnyikordult a súlya alatt. Oldalára dőlt és szorosan összezárta szemháját. Hamar elkezdődött a mozielőadás. Lassan, akadozva jöttek a képek. Ismerős kockák. Az ő filmje volt. Nem Oscar-díjas.
Jelige: bíborpalást
Jelenetek
1. TÁNC
A szülés előtt 2 nappal
Ébredés után a tükör előtt álltam. Hatalmasra nőtt hasam uralta a testemet, csípőmre rózsaszín kendő simult. Rojtos, egy nőé. Barátnőé. Óvatosan ide-oda billentettem magam, hasam gurult, testem döccent, mellem löttyent. Aztán újra, addig, mígnem összhangba került az eltolódott arány, s én gyönyörű, keleti táncosnőnek éreztem önmagam. Aztán indulni kellett, be a kórházba. A kendőt leoldottam, csupasz kebleimet kismama-melltartóba gyömöszöltem, felöltöztem. Autóba ülve, valami ismeretlen felé indultunk el.
Jelige: baba
A babázó bábozó
A gnómra az ungvári Korzón sétálva az egyik kirakatban figyelt fel. A magában csak szatócsboltnak elkeresztelt üzletben az óriásgombolyagok mögül egy kedves, játékos figura mosolygott rá. Valami furcsa volt ebben a kissé torzra sikerült toprongyos babában. Valami élő. Nem a pillantása, de még a mosolyra húzódó szája, s a mimikája sem ragadta meg annyira a figyelmét. Inkább a kezével tett apró mozdulatban volt valami egészen „emberi”.
Jelige: BeateBeth
Édesanyám
Édesanyám tizennégy éve halt meg. De inkább máshogy mondom: tizennégy éve hagyta hátra fizikai testét.
Különös, ahogy az idő előre halad, úgy tompul az elvesztéséből eredő fájdalom, és valamiféle tágabb megértés és megismerés következik be a hiányérzet hatására.
Mert amíg velem van, addig vannak az érzések és a szavak. Van a jelenlét.
Amikor már nincs, pontosabban amikor már hosszú-hosszú ideje nincs, minden emlék más minőséget kap. Felerősödnek azok a szép szavak, felerősödnek azok az akkor még oly’ természetesen jelenlévő érzések – pedig azt hinné az ember, hogy elfelejt mindent… De nem. Szerencsére.
Anyák napja. Anya napja…
Jelige: Borostyán
Mert a csend talán túl korán érkezik
„Minden a szavak helyes használatán múlik.” (Konfuciusz)
Anya. Erőszakos volt a végtelenségig. Annak hitte. Hiszen erővel őrizte, tartotta a méhében, kilenc hónapon át. Ki akarta, hogy ő a világra jöjjön, rajta kívül? Ő biztosan nem akarta, nem is kérte. Na, jó, talán még apa. De lány lett, fiú helyett. Ez volt az első hibapontja. Az anyja később mégis megbékélhetett ezzel a ténnyel valamelyest, mert az egész gyerekkora alatt csak néhányszor említette. A haját rövidre vágta azért és nadrágban járatta, megtanította olvasni és írni, már öt éves korában, mégis. És keménységet várt tőle, teljesítményt. Mindig tudnia kellett, hogy mit akar, és érteni kellett a felnőttek nyelvén, társaságban pedig illett viselkednie. Ez többnyire a hallgatást jelentette. Hogy csendben van és figyel. Hogy csak akkor szólal meg, ha van mit kérdeznie, vagy okosat, a témához illőt mondania. A hisztinek nem volt helye, arcában hároméves korában landolt először a hideg vizes pohár tartalma, és úgy megijedt akkor, hogy többet nem is volt rá szükség.
Jelige: Budapest
Édesanyám
Még most is érzem
óvó tekinteted
ahogy int, mit szabad
és mit nem lehet.
Ma már, ha mégis
utolér a fájdalom,
a gyógyító kezet
többé nem foghatom.
Mennyi lemondás és
mennyi küzdelem,
utat törtél nekem
egy édes-bús életen.
