Pályázatok » SIMfóbia
Odakinn nagy pelyhekben szállingózni kezdett a hó. Különös, pirkadatkor ritkán látni havazást, legalábbis Erzsi ritkán lát, aki reggel oda sem megy az ablakhoz, nehogy felboruljon a már-már másodpercre kiszámított rutin. Ébresztőóráját mindig 6 óra 59 percre állítja; ez alól csak az esetleges utazások okozta korai kelések, avagy a nyugodt szívvel megengedett hétvégi továbbalvások képeznek alig észrevehető kivételt. A 7 órai ébresztést maga sem tudja, mi okból, de kerüli. Babona lehet, noha sem a fekete macskák, sem az eltört tükrök átkában nem hisz. A megszokott és működő dolgokban annál inkább, bár tagadná, hogy megszokásai rabja. 8 órai munkakezdéséhez –hozzávetőlegesen 20 perc séta ráfordítással- egy óra és egy perc szükséges, sem több, sem kevesebb. Oly sok ismerőse egybehangzó véleményétől érzését még inkább igazoltnak látván állítja, a reggeli, úgynevezett ’rítus’ zökkenőmentessége alapja és számtalan esetben garanciája is egy bajok sorozatától mentes napnak.
Kérlek, ne vessetek meg, amiért magával ragad és elvarázsol a múlt! Ti, akik olvassátok meglehetősen különös történetemet, higgyétek el, sokkal rosszabb volt papírra vetnem annál, hogysem traktálni akarnálak benneteket e homályos eseményekkel! De nem tehettem mást! Le kellett írnom, el kell mesélnem, meg kell osztanom, mert egyedül elviselhetetlenül nehezedik rám saját múltam, közepében mindazokkal, akiket szerettem, és akik szerettek engem.
Az idős hölgy egy köteg számlát dobott a pultra és egy szót sem szólt. Az ügyintéző rosszalló arckifejezéssel nyúlt a papírok után.