Pályázatok » Kálnoky László 100
„Hová lettek a családi ereklyék”[1]
Tulajdonképpen sehová, mivel sosem léteztek. Mármint kézzel fogható formában. Bár akadnak szép számmal, ezzel kapcsolatos emlékeim gyermekkorom azon időszakaiból, amikor kisiskolásként minden nyári szünetet nagymamámnál tölthettünk.
„Hová lettek a családi ereklyék”[1]
A nagy beszélgetések téli esték.
A sparheton sült krumpli illata.
Hiába sütnék az már nem olyan.
A pattogó tűz melege ma is bennem él.
Ahogy körbe ültük a szoba közepét.
Szavak nélkül értettük egymást.
A szeretet a szobában szállt.
Közben elmondtunk egy imát.
Ha bealudt az ötös lámpa.
Nyakon öntötte nagyanyó.
S hanyatló fénye áradt.
Játszott a fény az árnyal.
„Hová lettek a családi ereklyék”[1]? –kérdezte bolgárul a jobbomon ülő vizsgabiztos, miközben éppen elindultam a Pliska hotel előtti parkolóból, azon a bizonyos március 15-én. Délután kettő volt, éppen harmadszorra próbálkoztam, hogy letegyem a jogosítványhoz szükséges vezetési vizsgát. 1988. Kabátomon a kokárda mellett a bolgárok tavaszhívó, tavaszköszöntő piros fehér martenicája díszelgett. Már majdnem harmadik éve éltünk Szófia egyik körzetében, bolgárok által lakott házban, de kicsit kiemelt körzetben, mert a közelben követségek és kirendeltségek szép számmal akadtak, itt volt a szovjet és német kiküldöttek kolóniája. Így azon szerencsések közé tartoztunk, akiknél sosem kapcsolták ki az áramot. 1985-ben Bulgária szerte, osztott körzetek és időzónák alapján háromóránként, három órás áramszünetet rendeltek el, áramhiányra hivatkozva, és az áramot a törököknek eladva,- télen-nyáron, nem törődve azzal, hogy a házakban csak villannyal működő berendezések, és mindenhol villannyal üzemelő központi fűtés van. Nem egyszer rekedtek a liftben olyan kiküldöttek, akik nem tájékozódtak időben a villany kikapcsolásának pontos beosztásáról. A diplomata házakkal sem tettek kivételt, így ott is gyertyafénynél tanultak a gyerekek esténként, a csótányok randalírozása közepette. Házunk melletti telken, közvetlen szomszédságunkban a német kolónia volt, akik megfenyegették a bolgár diplomáciát, hogy amennyiben kikapcsolják bármikor az áramot, akkor ők is kapcsolgatni fogják a bolgár diplomatáknak. A nagyfeszültségű ellátó rendszerünk közös volt, így egész Bulgáriában csak a mi utcánkban nem kapcsolgatták a villanyt. Tehát jó környékre kerültünk, amikor férjem előreutazva, a helyi viszonyokról mit sem tudva, ezt a lakást választotta. Bár gyanítom, hogy ebben a férfiak érdektelensége is közrejátszott, hiszen egyetlen lakást mutattak meg neki, három hónapos szófiai tartózkodása, ettől a lakástól tíz percre lévő kirendeltségi lakhatása lezárásaképpen,- amelyet azonnal elfogadott.
„Hová lettek a családi ereklyék”[1]? – kérdezte Lili türelmetlenül. – Azt tudom, hogy abban a faragott fa ládikában tároljuk őket, csak azt nem tudom, hova lett eltéve maga a ládika a kandalló tetejéről.
- Mindent felvittünk a padlásra, amikor kitakarítottuk a házat. Miért keresed annyira azt a dobozt?
- Nem a dobozt keresem apa, hanem azt a medált, amit a nagyitól kaptam, mielőtt elment. Azt szeretném viselni az esküvőmön.
- Szeretnéd, hogy segítsek neked?
- Köszi, de nem. Egyedül akarom megtalálni – mondta hanyagul Lili és felsétált a lépcsőn.
„Hová lettek a családi ereklyék”[1], olyan fontos ez? Opál, átlátszó, törhetetlen, törékeny; a kötések ugyanazok, mint a kristályos kvarchomokban, de a kapcsolatok nem rendezettek, a kötéstávolság, a kötések szöge változó. Obszidián. Természetes üveg. Nagyanyám, akire nem emlékszem. Volt üvegkancsója.
„Hová lettek a családi ereklyék”[1]
Rakosgatom a sütiket. Nem sikerült olyan jól, mint szerettem volna. Legalább mutasson valahogy. Nem tudom milyen márka, számok vannak az alján, 484 és 0768. Lehetne alsó karon is. Sárgás vajszínű porcelán, a minta nagyon szép fémes-kék és fekete. Egy nagy és két kis virág. Persze aszimmetrikusan, a hosszú sütis tál oldalára biggyesztve. Szárral, hosszú csábos porzókkal.
„Hová lettek a családi ereklyék”[1]
Melyek meghatározták egy ember értékét,
Hová lettek a régi eszmények?
Mikor igenis sokat jelentettek az erények.
„Hová lettek a családi ereklyék”[1] a kemence melletti vidám esték,
a pirítós a fűszeres teával,vajon ki játszik még fababával?
„Hová lettek a családi ereklyék”[1]
Volt-e egyáltalán családom s ereklyém?
Hova lett a kék színű ég, elfedtem én már jó rég!
"Hová lettek a családi ereklyék”[1]
Zárt ajtók mögött, cikázik a szél.
Üresen csikorognak a családi házak
Átfúj a szél az emberek szívén
S nem lobbantja lángra!
Hova lettek a családok?
Szétszakadtak, nincs törvény, erkölcs, tisztelet
Mi összeköthetné őket
Boldogságát hajszolja minden ember,
Minden áron, a nagy hajszában elveszik a legfontosabb
A szeretet..
S ezzel megnyomorítja a jövendő nemzedéket
Történelmünk emléke, földünk váraink, szép folyóink
„szellemképüket az utódok őrzik.”[2]