Bejegyzések a következő címkével: 'lájkverseny'


Jelige: mianyankkivagy

Beküldte: admin, 2013-03-31 22:53:45 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

A mi anyánk

Sírt, megállíthatatlanul, sírni, azt meg kellett tanulnia.
Sírt, de nagyon, mikor a bíró elvtársnak, feje fölött a búzakalászos-vöröscsillagos címerrel, a pulpitusról kopogtak a megfellebbezhetetlen szavai, a Magyar Népköztársaság nevében, illegális határátlépésért, egy év börtönbüntetésre ítéli, ítéli az ő fiát, de zokogott a fia, a bátyám is, az alig húsz éves, az elítélt, a disszidálni akaró, majd odaborultam én is, s így rázkódtunk összekapaszkodva, három szegény árva, Tomi a bátyám, én, és ő, a mi Anyánk.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Anyaszív

Beküldte: admin, 2013-03-31 22:50:46 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

Csöndes vallomás lehajtott fejjel

Édesanyám az aki begyolcsozza bánatom,
hiszen óriás Ő, én pedig egy gyerekember;
a tekintetét mindig ott érzem a hátamon,
a mindenséget látom benne, a két szememmel.

Ő virrasztott mellettem, ha rettentett az álom,
szava sose volt bántó, szava nem volt goromba;
ha életem is adnám, maradna adóságom,
a szíve tüzén melengetett gyermekkoromba.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Kadocsay

Beküldte: admin, 2013-03-29 23:05:15 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

A vég kezdete

Az úgy kezdődött, hogy Ifj. Kadocsay Pál árnyakat látott táncolni az üres szobája falán. Vagyis nem, az úgy kezdődött, hogy Andrea, a felesége, elperelte a házát, a kocsiját és a gyerekeit Ifj. Kadocsay Páltól. Nem mégsem, hanem úgy, hogy Ifj. Kadocsay Pál megcsalta a feleségét, Andreát. Összeszűrte a levet egy házas nővel, Ritával a pénzügyről. Pedig nem volt az a lé-összeszűrős fajta. Sőt nagyon is hűséges típus volt, ahogy mondani szokás, bár nem valami magasabb erkölcsi megfontolásból vagy ilyesmi, inkább mulyaságból. Nehezen ismerkedő, kissé rest ember volt. Gyerekkorától a harmincas évei elejéig a szülei mondták meg neki, mikor, mit csináljon. Vagyis főleg az anyja, aki terjedelmes asszonyság volt, és nem csak fizikailag, hanem lelkileg is akkora teret töltött ki, hogy eluralta az egész Kadocsay lakást. Id. Kadocsay szintén kényelmes ember lévén, csak a cselédszobáig menekült az asszony elől, de látszólag behódolt neki. Mindent ráhagyott, és nagyrészt azt csinálta, amit a felesége mondott, de saját szobájában, megvolt a saját kis uradalma a lakáson belül. Olykor meg is csalta az asszonyt, amit az feltehetőleg sejtett, de nem csinált belőle nagyobb ügyet. Elég volt neki az otthonán belüli hatalom. Így tudott Ifj. Kadocsay anyja bűvkörén kívül, a munkájában kiteljesedni, és fiatalon magasra vinni a ranglétrán. Barátai vagy egyéb emberi kapcsolatai viszont nem voltak, kisebb-nagyobb problémáit anyjával osztotta meg, aki mindig megmondta neki, mikor, mit kell csinálnia. A nőkhöz meg aztán soha nem értett. Kész csodaszámba ment, mikor végre harminckét évesen elvette Andreát.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Cseresznyevirag

Beküldte: admin, 2013-03-27 21:08:44 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

GYÖNGY-TESTVÉRKE

Tejte, tejte, szép hegyecske.
Tejte, tejte, zöld legyecske.
Kinek tej, te, kinek fejte,
kinek fejte, betegecske?

Álom, álom, jól kínálom,
tejte, tejte, szelídecske –
álommélyem felcsörgedtem,
mellem, keblem lélegeztem.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: aszklepiadészi

Beküldte: admin, 2013-03-25 21:55:17 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

Szívösszhang

„»Mennyet kell a földön is keresni
Mennyet, a föld úgyis elveszendő.«"
(Vörösmarty: Földi menny)


Alvó, kis csecsemő egy takaróba, nagy,
zöld kockákba csavart testtel, emészti azt,
hogy’ lett ember. Övé anyja figyelme, más
tárgy nem vonja el. Ámulat

égett kettejük ép szembogarába, min
csak hang, íz hatol át. Vér-köteléküket
elvágták, de az arc, kéz, szem, ölel tovább.
Egymást így keresik, szünet

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Margit

Beküldte: admin, 2013-03-23 21:40:00 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

fiú-siralom

*
anyám kórházban. én nemrég értem haza.
szólongatom Istent. ne játszd
a haragszomrádot. májfoltos éjszaka.
a hold pléhlavór epenyállal.

**
fejét, bár kezét tartanám. de ott se vagyok.
máskor mindig ő. biztos voltam abban, hogy
varázserővel bír. mert ha olló, ő kő,
s ha kő, akkor papír…
ha én feküdnék, ő már hozná
a teát, a pirítóst, a szert, a szörpöt, a hidegborogatást.
most mindent elrontott.
összecsuklott, mintha kiszippantotta volna csontját
az ipari méretű porszívó.
szívét megpárolta a présgép gőze,
otthagytam, mint törött ampullát.
töltsék fel gyógyszerrel a szívére,
pajzsmirigyére, gyomrára, lábára.
gyógyszer, hogy a sok gyógyszert túlélje.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Gall

Beküldte: admin, 2013-03-23 21:37:07 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

Könnyű, pihe könnyű

Anyám foghíját nézem, ahogy beszél. Lepedékes a nyelve. Nyolcvanhoz közeledik. Térd alatt gumis harisnyája vágja bőrét és húsát, szoknyája feljebb csúszik, ijedten igazgatja vissza. A fotelben ül, lába nem éri a földet. Kicsiny asszony. Kedvesen mosolyog rám, ritkán lát, évente kétszer-háromszor. Reggel kávét iszik, elmegy a boltba, sóskiflit hoz, nekem és a húgom családjának. Velük él, öten vannak, a húgom tanító, elsősöket oktat. Én csak vendég vagyok, már közel negyven éve. Hallgatunk. Öt tesója közül már csak ketten vannak, később erről beszélünk, és a hiányzókról, elevenen élnek benne, velük álmodik. Hajnali négykor fenn van, hangtalanul tesz-vesz. Nem csörömpöl, nem zörög, de a teaforraló surrogását hallom. Az ajtó csukva van. Nem hallom, csak tudom, hogy surrog. Ismerem a szokásait, mint ő az enyéimet.

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: almodovar

Beküldte: admin, 2013-03-23 21:35:49 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

rájuk gondolok

Almodóvarra gondolok miközben
baktatok kissé imbolyogva tán
céltalannak látnak kik látnak én pe
dig lihegve vonszolom ezt a húsz
kiló idegent a kényelmesre ta
posott sportcipőben szóval Almo
dóvarra gondolok a valaha ne
kem is volt Tűsarkakra meg az i
degösszeomlott nőkre a balkonon
akik gaszpaccsóval veszik be u
gyan a xanaxot de vékonyabb a bo
kájuk mint a bal csuklóm rájuk gon
dolok miközben babakocsi nélkül
baktatok

0 comments | A teljes bejegyzés

Jelige: Juno119

Beküldte: admin, 2013-03-18 19:43:29 | 0 Hozzászólások  | Címkék: ,

Lábnyomok

Zizegő ösvényt taposol a búzaföldbe, a kertből belépve saras lábbal összejárkálod a frissen mosott konyhapadlót, otthagyod nyomdafoltként a pocsolyavizes cipőd talpának mintáját a száraz járdán, vidám nemtörődömséggel belelépkedsz a frissen esett hóba, masszírozás után felugrasz, le se törlöd a babaolajat a talpadról és úgy lépsz rá gondatlanul-gondtalanul a parkettára, mezítláb rohangászol a folyóparti homokban és a megrepedt lábfejedről készült többéves röngtenképek maradnak a legalsó íróasztalfiókomban. Lételemed. Forró nyári napokon a felpuhult, elomló aszfaltnál megállsz, elengeded egy pillanatra a kezem, odaugrasz, rogyasztgatod a térdeid egyre, a cipőd recéi az esti hűvössel a talajba kötnek. Aztán bííííp, szakadás, valahonnan kezdve nincsenek nyomok, információcsend, Winnetou széttárja karjait, volt-nincs irány, visszakereshetetlenség. Megeszem a barackot, teszek-veszek, elindulok ki az ajtón, a bal a jobb után, jobb a bal után, nézem a cipőm az aszfalton, nem úgy, mint aki ráér, de nem is úgy, mint aki különösebben siet, lélegzem és megyek, se több se kevesebb, aszfalt, kidobott sakktábla, napsütötte pizzacsíkok, hunyorgó otthonkás nénik, permanens, pasztell, jön-megy, hullámzás a búzában, hullámzás a hajakban, táskacsat, utcalámpa, zöld kuka, a saját cipőm az aszfalton, a földön, az ösvényen, lábnyomok, a te lábnyomaid, az enyém, lélegzem, hely-és helyzetváltoztató lényként, tarkó, halánték, nyári nap, fadapok, citromos sör, permanens, pasztell, léptek, jobb cipő, bal cipő, egyik a másik után, és a járkáló cipők tulajdonosa pedig én, a masszázsolaj még ott volt a talpadon amikor felpattantál és kiszaladtál bordáskifliért akkor júniusban és most ott van sokszor és sokat a talpad a fa parkettán a talajon és mindig mikor mezítláb vagyok, belelépek a nyomokba, az eső beleesik a teámba csütörtök délután, megigazítom a ráncokat a szoknyámon, felteszem a napszemüvegem, egy ideje magázni kezdtek a pénztárosok és eladók a pultok mögött akik a parizert meg a csirkemájat mérik, változás, a lábfejem viszont ugyanolyan, ha a pocsolyákba, ha a nyomokba lépek, nem illik a tiédre. Régi, Lehel márkájú hűtőszekrény, rajta világoskék kis mágnessel egy kedd délelőtti rajzod, mindig félfamentesre festegettél, az ökológiai lábnyomod is kicsi.

0 comments | A teljes bejegyzés