Jelige: WALTZ

Beküldte: admin, 2013-04-11 14:49:55  | Címkék: ,

MEMENTÓ

Azt hiszem, nem várt gyerek voltam. Apának soha nem volt egy kedves szava hozzám. Csak anya ölelt. Apa talán a nevemet sem tudta. Mindig azt mondta, a gyerek. A gyerek maradjon csöndben, a gyerek hagyjon békén, Aranka, foglalkozz már a gyerekkel, szólt anyámra, amikor a hivatalból hazahozta a munkát. Szinte minden nap. Be sem mehettem a szobájába. Kulcsra zárta. Az acélbetétes ajtót vastag műanyaggal burkolta be. Nehogy kopogni tudjak rajta.

Csak anyám volt nekem. És az elvárásai. Elhatározta, hogy matematikust farag belőlem. Bármi áron. Öt évesen már százig kellett számolnom, és mire elkezdtem az iskolát, tudnom kellett a szorzótáblát. Azzal keltem és feküdtem. Még éjszaka is felrázott, és zseblámpával az arcomba világított, miközben csattant a kérdés, ötször öt?

Anya mindig mérges volt, ha négyest kaptam valamelyik tantárgyból. Apa elvert szíjjal, és aznap nem kaptam vacsorát. Apa azt mondta, ez a kondicionálás. A „Mindent az életről” című könyvben olvasott erről. A kötetet a szüleitől kapta. Őt is ebből nevelték. Megígérte, hogyha nagy leszek, én is megkapom.

Mindig kitűnő tanuló voltam. A gimnáziumban és az egyetemen is. Ennek ellenére anya időnként felvert álmomból, az arcomba világított, és rám kiáltott: kilencszer hét?

Soha nem voltak a szüleimmel közös programok. Osztálytársaim nyaralásokról, kirándulásokról, társasjátékozásokról beszéltek. Én csak a szorzótábláról tudtam volna. És a szerelésről apával. Ősszel mindig együtt szedtük szét a konvektort, tisztítottuk ki a fúvókát. Anya az ajtóból figyelt. Éreztem, most elégedett. Ahogy ránéztem, mosolygott. Aztán apa felkelt, elfordította a gáz szelepjét, és a kezembe adott egy doboz gyufát, hogy ellenőrizzem a tömítéseket. Ő addig a szobájába ment. Anya figyelt. Ha nem gyulladt fel sehol a láng, akkor jól dolgoztunk, és apa begyújtotta a konvektort.

Az egyetem után az ország legnagyobb kutatóközpontjában kaptam állást. Anya álma valóra vált. Matematikus lettem. Bár még néha manapság ma is felkelt éjszaka, az arcomba világít, és rám rivall: nyolcszor három?

Igen, otthon lakom. Anya készít reggelit nekem, és este mindig meleg vacsorával vár. Más dolga sincs. Nyugdíjas.

Tavaly meghalt apa. Hirtelen lett rosszul, a mentőben engem, a gyereket szólítgatta. Külföldön voltam egy konferencián. Mire hazaértem, már csak a könyv fogadott az asztalán. A mindent az életről. Nem tudtam kinyitni. Anya bezzeg, azóta is azt olvassa. Azt mondja, nagyon sok hasznos dolog van benne. Például, ha szeretsz valakit, akkor mondd meg neki. Na, igen, nézett fel anya, majd figyelni fogok rá.

Az olvasás mellett a másik kedvenc időtöltése a Lajos lett. Ő is nyugdíjas, és anya szerint igazi mesterember. Mindenhez ért. Megélezte a késeit, és a csöpögő csapot is megjavította. És vele lehet beszélgetni. Ő nem vág a szavába. Végighallgatja. Van kinek panaszkodni az élhetetlen fiáról. Aki még lányok után sem jár. Nem ért semmihez. Csak a számokhoz. Igaz elég jól keres vele. De sosincs ideje semmire. Most is ki kellene tisztítani a konvektor fúvókáját, mert nem gyullad be. És jön a hideg. Éjszakára fagyokat mondtak.

Lajos már indulna is a szerszámaiért. Ám egy éles hang ebben megakadályozza. A felesége keresi, mert le kell mennie a közértbe. És Eleonóra még hozzáteszi, hogy a Lajos utána sem fog ráérni.

Aranka nem esik kétségbe. Az én anyám sosem. Kinyitja az élet nagy dolgairól szóló könyvet, de gázszerelésről nincs benne szó. Sebaj. Hiszen látott ő már eleget. Leszedi a burkolatot, kicsavarozza a tűztér kötőelemeit. Meglazítja, majd kiemeli a fúvókát. Ronggyal törölgeti. Kifújja a pókcsaládot. A fúvókát a szeméhez emeli. Most már átlát rajta. Büszke magára. Visszateszi a fúvókát. Alig lát. Valami fojtogatja. Most mi következik? Ja, igen, a tömítés. Ellenőrizni kell. Hol a gyufa?

Amikor este hazaértem, a lakásunkban csak egy dolog állt a helyén. Apám ajtaja. Valamint a konyhában a könyv, amelyben minden volt az életről. Csak ez nem. És, hogy mi lesz ezután. A kutatóintézet pihenőjében hajtottam álomra fejem. Nem sikerült. Amint elszenderedtem, máris azt éreztem, hogy valaki rázza a vállam, egy gyufával az arcomba világít, és üvölti: hatszor négy?