Jelige: aroma

Beküldte: admin, 2013-04-10 23:52:58  | Címkék: ,

Mária a bevásárlóközpontban

Mária egyedül ment le a bevásárlóközpontba. József a tetőtéri parkolóban maradt, mert féltette fullextrás, új kocsiját, hisz annyi furcsa dolog történik mostanában… Ült a kényelmes ergonómikus vezetői ülésen és mobiltelefonján fakereskedésének egyre szerteágazóbb ügyeit intézte.

Mária formás kis pocakját átkarolva egyensúlyozott a mozgójárdán. A teremtés miniatűr és tökéletesnek hihető világában már otthonosan mozgott. Józseffel nem igazán szeretett ide betérni, mert a férfi hamar összevásárolta a számára fontos dolgokat, majd siettette Máriát, amitől annak minden kedve elment – no nem a nézelődéstől, hanem inkább – Józseftől. Így hát – jobb a békesség – egy ideje már mindenki a maga öröme szerint cselekedhetett. Persze József nem volt egészen érzéketlen Mária állapota iránt… Ezért is beszélték meg úgy, hogy várni fogja fenn a parkolóban, addig pedig buborék-irodaként működteti autóját, vagyis amit csak lehet, elintéz telefonon.

A kismamát természetes módon a bébiboltok érdekelték leginkább. Mire is van még szükségünk? – kérdezgette magzatát. Tulajdonképpen minden megvan már, ami fontos, de hát annyi érdekes és új tárgy akad, amit jó nézegetni…

Mária megy, nézelődik. Finom zene szól az épületkomplexum hangszóróiból: Kicsi gyermek látni, jertek pásztortársak… A bevásárlóközpont egyik útkereszteződésében embernagyságú Betlehem. Mária épp itt halad el, mikor éles fájdalom veszi el erejét. Lerogy a szalmával hintett dobogóra. Nem, erre nem készült. Még nem. Január 6-ra volt kiírva. Azt gondolta: van még két hete. De talán a görcs múlóban. Józsefet próbálja elérni, ám folyton foglaltat jelez telefonja. Próbál felállni, a fájdalom azonban újra visszaroskasztja. Már nem tud másra figyelni. Az embernagyságú Betlehem különös képet mutat: A Szent Család Máriája – ahogy a mi Máriánk rázuhant a dobogóra - hangtalanul felborult (kiváló műanyag termék), majd begurult a háttérül szolgáló istálló szalmabálái mögé. Szent József megremegett, de pár enyhe kilengés után nyugvó helyzetbe került újra. A jászolban fekvő Kisjézus figurája leeresztett, mivel József lengése következtében a jászol is elmozdult és a baba kidugott lábacskáját nekiszorította az istálló egyik tartópillérének, amiből szálka állt ki… Először alig hallható sípoló hangot hallatott, majd fonnyadtan olvadt bele a jászol mélységébe. Az eleven, vajúdó Mária érezte, ereje elhagyja. Utolsó mozdulataival közelebb húzódott a jászolhoz és belekapaszkodott. Érdekes, hogy a vásárlók eleinte szinte semmit sem érzékeltek az egész változásból. Elfoglalta őket az árubőség; a nyitott kávézók és különféle nemzetiségű konyhák kínálata. Mária megpróbált észrevétlen maradni a sokaság közepén. Ám – a reklámszakmából jól ismert alapfogás: legyél más, csináld másképp! – most is „bejött”. Az embernagyságú Betlehem előtt egyre többen álltak meg. Hogy mit ki nem találnak? – mondta egy finom eleganciával öltözött középkorú hölgy a másiknak. Mintha csak élne! Valószínűleg komputer-vezérlésűek a bábuk. Bezzeg a József! Igazi férfi! Még véletlenül sem segítene! Gondolatait üzletmenete foglalja le….

Mária vajúdik. A fájdalom új és ismeretlen, mégis ősi mozdulatokat parancsol testének. Tudja: egyedül van. Egy-egy lélegzetnyi pillanatban a Gyermekre gondol. Próbál úgy helyezkedni, hogy lábával meg tudja majd tartani. Érzi: nem sok kell már…

Dicsőség mennyben az Istennek! – zengik a hangszórók.

József - tetőtéri parkolóban álló kocsijában - lerakja telefonját.